|
|
|
|---|---|
 |
|
| Nem . . . | |||||
| Nem, nem hiszek! Mért ?zzem én a lelkem
Eped? vággyal bolygó fény után?... Minden reményem megtört a keserven, Hisz balga, ?rült ábránd volt csupán. Ne hívj, ne csalj, szerelem szép világa! Az én világom irdatlan, sötét, Ezer tavasz s ezer tavasz virága El nem zavarja fullasztó ködét. Ne hívj, ne csalj, én nem tudok szeretni, Lelkem kifosztott, nyomorult, szegény. Elkárhozástól meg nem váltja semmi S a te sugárod: ?rjöng? remény. T?nt ifjuságnak visszajáró árnya, - Az lettem én... a mult után futok... Isten hozzád, szerelem szép világa! Ne hívj, ne csalj, szeretni nem tudok... | |||||
| |||||