|
|
|
|---|---|
 |
|
| Egy nagy sakktáblában bujkál az élet… | |||||
| Az életem, lét egy nagy sakktábláján telik!
Kik velem ott vannak… csak integetek nekik. Nem-igen látom, hogy minket a sorsközösség összekötne, Az egész csak front és nem hozott teát a Hamupipőke. A lét miben élsz, Egy fekete, fehér lap. Ki körül vesz, nem mind jó. Életed nehéz, Mert van ami fekete, És te fehérnek hitted. * Sakkozni szeretsz-e, Kedves? Kedves vagy, tán nem is? Én feketén, te nem. Ketten vagyunk a sakktábla, Vagy bábuk lettünk mi mára? * Fekete-fehér kockákon sivár életünket tengetjük, Amíg ki nem lőnek a bástyából, addig zászlót lengetjük, Vagy várhatjuk, hogy erre jár futár, kaszabol… mi kergetjük. Űzzük a rosszat, Jóból is kicsi jusson. Így teng-leng az életünk. Harcolunk jóért, Néha sikerrel járunk. Hol fenn, hol lenn? Így élünk. * Te király vagy, Édes... Én paraszt. Védelek drágán. Erőn túl is, játszom. Veled, érted vagyok, ne félj. Bolondok királya, remélj! * Míg az élet, kemény és a gumitalp is kopogós, Addig, minden gondolat torzba fordul, megroppanós. Nem számít semmit sem, ha poétaként lelki-titkot írok, És olvasás után még nagyon megfejtendők... gondolatok. Kemény az élet, S ha élet-titkot írok, Ha megfejted őrizd azt. Ha vérzik szívem, És titkom versbe öntöm, Csak olvasd, ne fejtegesd. * Titkot súgok, fülelj! Versbe sírom bánatomat. De hiába kérlek… Te király, én paraszt vagyok. A Halál kaszája ragyog. * Támad a vezér, kicselezi a mi bástyánkat, Tábláról, csak úgy lerúgja élő parasztokat... Csoda, hogy még élek... kapom menetparancsokat. A sors ha üldöz, S megfoszt attól kit szeretsz, Ha túléled... csak szenvedsz. A sors kegyetlen, Néha rugdos, nem csak ver. Túlélni alig lehet. * Neked is Kedvesem, Ugyanúgy csillan az éle, Mint nekem. Nem választ. Engem visz el előbb, tudom, De játékot el nem unom. * Amióta világ a sakk-világ, S mióta az egér mindent megrág, Szép bíz' a géppisztolysorozat szimfóniája És mi vagyunk a tábla, paraszt ármádiája. Játszma az élet, Csak sakkfigurák vagyunk, Az élet sakktábláján. Sakkozik a sors, Keze húz...bábuk vagyunk. Sakktáblán telik létünk. * Jössz majd Te, Királyom Utánam. Leszek szeretve, Általad ölelve. Mert halálon túl nem számít, Ki, mi volt, éppen mit állít... * Büntetlenül játszik velünk a tábla másik oldala, mint az életben, Ki a bábukat tologatja, leveszi, bizony az úr! Több mint kegyetlen… Tologató, vagy tábla, ha parasztot lát, vég nélkül tapossa... lelketlen… Vecsés, 2008. március 9. – Szabadka, 2018. május 20. – Mórahalom, 2018. június 10. - Kustra Ferenc József - a verset én írtam, a sedoka –kat Jurisin (Szője) Margit (a sedoka -k címe :”Csak sakkfigurák vagyunk”). A TANQ –kat írta Farkas Tekla. | |||||
| |||||