|
|
|
|---|---|
 |
|
| Az este sötétje | |||||
| A semmi, szépséges története…
Az este sötétje csak tovább sötétedet, Végül teljesen elfújta a bíbor tűzet! Én még körbenéztem, már vaksiság leledzett. Est Temet Bíbor színt, Szült sötétet, Semmit nem látok. Semmit nem látok. Szült sötétet, Bíbor színt Temet Est. Est vörös kabátban, De sötétedik már az ég. Bíbor múlik lassan. Szép világ. Nem látom szívét, Szívének fájdalmas színét. * Az égbolt már nem is látszott, Szemem csak sok csillagfényt látott, Az égbolt már nem is látszott. Fény Ölel. Nem látom A kék eget A sok csillagtól. A sok csillagtól A kék eget Nem látom. Ölel Fény. Ölelget a lágy fény, Csillagragyogásban élek, Úgy, mint féltett lélek. Fellegben csillagmosolyok. A föld alant mégis zokog. * Az este, klassz langymeleg volt, ingujjban voltam, A kezdődő széllel, mint egy örült harcoltam. Szembefújtam, de nem tudom, hogy mit akartam? Est Csodás, Enyhe szél Arcon csókol. Ebből meg mi lesz? Ebből meg mi lesz? Arcon csókol Enyhe szél. Csodás Est. Különös meleg van. Kicsit fújdogál csak a szél, Táj szemére csókol. Most épp mi történik velem? Furcsa. Ez talán szerelem? * A sötétség jólesett, így nem is kellett bujkálnom, Magamban, mint egy árnyék (sajátom!), csak vívtam harcom! A sötétség jólesett, így nem is kellett bujkálnom, Éj Sötét Betakar, Békét keres Nyugtalan lelkem. Nyugtalan lelkem Békét keres, Betakar Sötét Éj. Nyugtalanságom nagy. Sötét éjjel takarózom, Csendtelen lett lelkem. Borús dörgés, itt-ott lebeg, Lehunyódnak csillagszemek. * Szél gyorsan és egyszerre meghozta a felhőket, Itt már nem volt mese, fogadtam az esőket! Rohanva küzdöttem le a házba vezető lépcsőket! Vecsés, 2018. január 11. – Szabadka, 2018. március 25. - Mórahalom, 2018. június 9. – Kustra Ferenc József – a verseket és a 3 soros-zárttükrös -öket én írtam, a tükör apevákat Jurisin Szőke Margit, míg a TANQ –kat Farkas Tekla. | |||||
| |||||