|
|
|
|---|---|
 |
|
| Ősz ölel tájat… | |||||
| Ősz ölel tájat,
Rétegfelhő szétesik. Hideg víz zuhog. * Őszi borultság, Bizony lélekhangoló. Támadó vihar! * Ősszel bizalom? Veszett, mint üres magány. Rézkakas forog. * Őszben sok szép van, De lelkem már elveszett. Rézkakas nyikorg’… * Ősz a tél elő, Nem lehet már harcolni. Rézkakas bólint. * Őszbe belemúl, Élet és a szerelem. Rézkakas vagyok… * Ősszel bizony már, Nem áll helyre semmi szép. Vén diófánál? * Ősszel, már álom Is múlik… eső mossa! Nyári vágy kútban. * Ősz figyelmeztet, Úgyse... te marha öreg… Hörög a vihar. * Ősz, mint borotvás Mester, erdőt kopaszít. Lelkem is sírva… * Ősz mosolyogva Nem nevel kukoricást… Öntörvényűség. * Ősz már fölkészít: Elvesztésre, múlásra… Ködnek igaza… Vecsés, 2020. november 9. – Kustra Ferenc Ferenc– íródott: anaforás senrjú csokorban | |||||
| |||||