|
|
|
|---|---|
 |
|
| A sors útja | |||||
| Az ősz az elmúlás előjele,
De benne van a kikelet szele. Mondják minden rosszat jó követ… Ebben én nem hiszek… de lehet. Tavaszt is a jobb nyár követi Így nyáron az ember azt hiszi, Hogy ez így a legjobb, maga a tökély. Ha minden jól alakul, így lesz… ne félj. Nem tudni azonban, kinek mi a jó És azt sem, hogy vajon neki mi való. Sőt mindenki másképp éli meg ugyanazt, De nincsen, aki kőből is vizet fakaszt. A sors útja, cifra, dimbes-dombos, Nem egyenes, inkább jó kanyargós És nem mindig van úgy… megyünk hegynek felfelé Van, hogy irány a gödör… szívünk hideg lelé. Azt régen, pontosan tudjuk; mit ránk rótt a sors Az be is következik. Élet nem komfortos, Sőt olyan, mint egy régi harcos, törött karddal És csak vagdalkozunk… az életben fakarddal. Sokan, milliónyian ágálnak a sorsuk ellen, De ők a körülményeik miatt a tehetetlen Tömeg, pedig van köztük jobb sorsra érdemes, De nem tud mit tenni, élete… csak fekélyes. Megoldás nincsen, jó tanács nem adható. Élet olyan, mint egy szennyezett algás tó. Kinek már csónakja sincs, iszik vagy elmenekül, Így élet beszippantja… tűri tehetetlenül. Budapest. 2011. október 18. - Kustra Ferenc József | |||||
| |||||