|
|
|
|---|---|
 |
|
| ?szi éjszakán | |||||
| A szél ha h?vös éjszakákon
Leh?ti mámoros fejem, A te hideg, utolsó csókod, Az jut eszembe én nekem. Hiába száll agyamra mámor S virrasztok annyi éjszakát, Mindig érzem annak a csóknak Halálos, dermeszt? fagyát. Ajkad akkor tapadt ajkamra Utólszor... aztán vége volt... Talán tavasz sem volt azóta, Az egész világ néma, holt... Mikor a szél fülembe sugja, Hogy csóknak, üdvnek vége van, A sírból is életre kelnék: Zokognék, sírnék hangosan!... | |||||
| |||||