|
|
|
|---|---|
 |
|
| Peronlakó | |||||
| Az élet, maga egy nagy vasúti állomás,
Innen megy és jön vissza a vonat-utazás. Van itt mellékvágány, meg váltó és indóház, Az életben, hogy van meleg váróterem? máz? Van resti, meg szerszám-takarítószer raktár És van vonatunk, ami nem is állt meg ma már. Szokott lenni télen hófúvás és ebből jeges hóakadály, Mikor is a vonatunk elakad, így marad a ködös homály? Van itt még, jó nagy, nyitott, töredezett és szeles peron, Ott kell várni, felszállni és már fent vagyunk vonatunkon. De van ám itt peronlakó, aki kiszorult a meleg váróból, Ő olyan, mint bepiszkított macska, amit jól kivágtak a házból? Peronlakó ül és alszik, ha tud, sínközeli rozzant padon, Zacskóban tartja lopott kenyerét, pad alatt, lent a betonon. Olyan szegény ő, hogy ez a lelkiségét, az eszét befedi, Keskeny perontető alá, a vihar az esőt is beveri. Télen van, hogy a szél a perontető alá is behordja a havat, Peronlakó az összes göncét fölveszi, sírósan várja a nyarat? Inni sem tud, erre sincsen pénze, ivóvíz meg csak a vécében van. Nem tud ő sokat, de a túléléshez irtózatos szerencséje van? Én is csak egy peronlakó vagyok, sokszor nem is férek el a padon? Nos, ilyenkor fúj vagy esik, nincsen más helyem, mint pad mellett a beton? Az életútam soha nem volt hozzám kegyes, életem nem kellemes. Életútam, hozzám nem volt kegyelmes? mindig én voltam: a névleges. Vecsés, 2022. október 30. ? Kustra Ferenc József ? Íródott; önéletrajzi írásként. | |||||
| |||||