|
|
|
|---|---|
 |
|
| Temethetetlen múlt | |||||
| (10 szavas)
A múltunk olyan nekünk a megszületésben, Mint alap… a házépítésben. (3 soros-zárttükrős) Az alapról is azt tudjuk, hogy van, Nem látjuk, elbujt a föld-árokban… Az alapról is azt tudjuk, hogy van. Vajh’ alapot ház alól ki lehet bontani? Vajh’ múltat életünkről le lehet csonkolni? Vajh’ ha nem lenne múlt, meg lehetne foganni? (10 szavas) A múltunk olyan nekünk a létünkben, Mint házlét a malterben… (3 soros-zárttükrős) A malterról is, csak annyit tudunk, hogy van, Nem látni ám, mert elbujt a téglasorban… A malterról is, csak annyit tudunk, hogy van. (Anaforás, belső rímes) Vajon… a maltert onnan ki lehet szedni? Vajon… ha megtennénk, összedőlne a ház? Vajon… a múltat semmisé lehet tenni? Vajon… ha lehetne, megszűnne életmáz? Tagadni lehet a múltat nyilvánosan, mindenki szíve-joga, De a lelkéből kitépni nem lehet, mert ledől az életháza! A múltat úgy ítéld, hogy még lélekben is nagyon temethetetlen, Többet nem gondolni rá jó-nagy marhaság, mert ez így lehetetlen. Mégis nagyon sokan „tagadják”, pedig ez kivitelezhetetlen. Vecsés, 2018. november 8. – Kustra Ferenc – íródott; Alloiostrofikus versformában | |||||
| |||||