|
|
|
|---|---|
 |
|
| Epilógok | |||||
| I.
Vége! Nem reszket a kezem, Míg leírom e szót, Úgy áldom az órát, A szép találkozót, Mint most a búcsuzót. Álom, Gyönyör? álom volt, A Te kezed sz?tte, Áldjon meg az Isten Százezerszer érte, Milliószor érte!... II. Ha fölcsendül egy hang a multból: A Te ezüst hangod repül felém S én úgy foglak áldani újból, Mint szerelmünknek édes reggelén; Ha eped? dal száll föl szivemb?l, Teneked legyen szentelve dalom, Hiszen Te voltál, aki szeretni, Aki dalolni Megtanitottál, édes angyalom! III. Majd, ha a »Hymen« rovatában Olvasni fogom a neved, Még egyszer fog a szívem fájni S aztán végképpen elfeled!... El?szedek egy csomó verset, Mind szépen a t?zbe dobom S megírom - a gratulációt Egy négyszög? papiroson. | |||||
| |||||