|
|
|
|---|---|
 |
|
| Dal a rózsáról | |||||
| A szép leány a búcsuzáskor
Egy rózsát t?zött fel nekem. Piros volt lágyan fesl? szirma, Jelképed, ég? szerelem! Könny? csókot lehelt reája S mint álomkép már messze szálla S én fájó szívvel, könnyes szemmel Sokáig néztem még utána. Elhervadt már a rózsabimbó, Amit a szép leány adott. Hervadtan ?rzöm, hisz' a multból A sors csupán ennyit hagyott... Pedig a lányka könnyü csókját Könnyeim már régen lemosták, De most tudom, hogy ez a csók volt Sejtelmes, végs? »Isten hozzád!« A szép leány a rózsabimbót Most más legénynek tépi le, Most más legényért dobog, lángol Szerelmes, forró, kis szive; Más csókolja kicsiny - kacsóját, De meg?rzöm a hervadt rózsát: Én kaptam annak a kis lánynak Legels?, tiszta, sz?zi csókját! | |||||
| |||||