|
|
|
|---|---|
 |
|
| A nyár, apályba hanyatlik… | |||||
| Már őszül, vénülve a nyár és bűbáj vakítja a napot…
Mi is őszülőnk… lassan elő kell venni régi kalpagot… Nyár is őszül és a saját apályát építi, Apálya mocskába, szinte magát beleveti… * Zörgeti, árva Kórót szél, magányában. Nagy társtalanság. Könnyező őszi ködben Vágyom még kezed csöndben. * Majd elgyönyörködők, hogy milyen piros lett hidegülő őszi ég, Az élmény majd eluralja a testem, belőlem ömlik hörögség… A nyugdíjast bőven sújtja szegénység, mint egy nagyúr, dübörögve hörög, A nyugdíjasok többsége nincstelenül, életútján, helyben dübörög. * Szél, esőt csókol, Vízcseppeket keverget. Lég, nagyon hűvös. Didergő falevelek Új rejteket keresnek. * Évszámok folyvást csak növekednek, ő meg végleg veszti a hitét, El is veszti közben a régen megkapott, már elavult reményét! Azt tanácsolják, nyugdíjas vidáman nevessen, lesz ez még jobb is, Próbáljon meg ráérni is, mert az a jövő útja, bizony… csakis. * Zúgó, kócos szél Fésületlen lombok közt. Erdei játék. Kandalló izzó tüze Hív... szerelmünket fűtve. * A tanácsadók elfelejtik, hogy ősz után mindig és biztosan tél jön! Nyugdíjas csak tovább őszül, aztán ha ráér, unokázik ökörködőn... Tehát nyugdíjasnak ennyi… nincs már miért, nem viselkedik örömködön! * Sötét… erdei Fákat karol, fény nincsen. Nyekergő szelek. Tavaszi virágzások... Gondolatok, új álmok. Vecsés, 2015. január 11. – Budapest, 2020. augusztus 7. – Kustra Ferenc József – a verset és a haikukat én írtam. Alájuk a tanka verset, szerző-, és poétatársam Horváth Edit Fresh. | |||||
| |||||