|
|
|
|---|---|
 |
|
| Emlék-áldozat | |||||
| Büszke gonddal ápolt kert virágait ha
Dallal árjadó sz?m bokrétába fonta, Szende vadvirágát a szabad mez?nek, Pásztorlányka, mért ne t?znélek közéjek? Néked a természet volt kertész helyében, Kebeledbe érzést önte a nagy Isten S bár rövidke perc volt, amíg boldogítál Nem tudom, másoknál hátrább hogy mit állnál. Óh, hisz a boldogság mindenkor rövid csak, Legszebb perceink, mik legjobban rohannak. Hervad a tavasz is, ám méltó, ha dalt vár S ?t megénekelni a pacsirta eljár. Szép tavasznapom volt kebled, drága lányka, Bájihoz e kis dal légyen a madárka. | |||||
| |||||