|
|
|
|---|---|
 |
|
| Kopogtat az ősz… | |||||
| Csendesen múlik a nyár,
Kopogtat az ősz és már Reggelente érezni a közeledtét, Hűlni érzem bőrömön nyár leheletét. Reggelente már nagyon hűs a levegő, Már nem jó viselni a nyári lebegő, Könnyű kis ruhát, e helyett már szokni kell Beöltözést, s összeszokni a hideggel. Ahogy jön az ősz, minden meleget kiírt, De nem azért mert rossz, hoz ő más elixírt. Biz' azért, mert ez az élet, folyamatos rendje, Fogadjuk el… ne menjen el ettől ember kedve… A tájat már belengi az őszi pára, A kaszálón, már nincs jó széna illata. Mély szántva lett nyári vetés learatott táblája, A természet hangjai hallatszanak éjszakába... Szél postás hozza nekem a sok levelet, Annyit, oly’ sokat, amivel elképesztett. Vészterhes felhők… a villámok cikáznak, Dörögve, dühöngve, őrült táncot járnak. Még álmélkodva szürcsölőm a nyár, lanyhuló mámorát, Bár úgy tűnik elmulasztottam nagy nyári kirándulást. A kifelé vezető út is csodás, bele csúszunk az őszbe, Megkeressük benne szépet, lesz viruló jégvirág a télbe... Ha már túl vagy a nyári hőség nehezén, Akkor most, suhanj… vidáman és könnyedén! Bár, már hidegen esik az őszi eső, Ezt várta, növény, fű, virág, erdő, mező. Már bíz’ hűvös a hajnal, hűvös a szeptemberi szél, A nyár eltávozik, szomorún, slattyogva mendegél… Ősz már nekünk saját nótáját húzza… az messze száll. Fölötte komor, havas, felhőtömeg még szundikál. A meleg öröme az ősz érkeztével messze elszáll. Színes ősznek érkeztével minden más… de rend helyreáll. Bár már kabát kell, meg nagy esernyő, Lesz még nyár, s bízunk lesz még jobb jövő… Vecsés, 2013. szeptember 20. - Kustra Ferenc József | |||||
| |||||