|
|
|
|---|---|
 |
|
| Az írás, mesterség… 3/6 | |||||
| A rím
Micsoda új divat! Már nem divat a rím, Azt megírni a költőnek, talán már kín? Hogy összesimuljanak össze szavak, Hogy hullámzó lélekben utazzanak… Mint ahogy a vízben úsznak a halak? Dehogy is, mert sokan azt értékelik szabadságként, Hogy azt és úgy ír, ahogy megjelenik benne vágyként… És sosem tudja meg, benn van versében akadályként… Ha szabad verset írsz, tévedsz, mert az nem vers, Azt hinni badarság, csak szótag… elegyes… Nem vers, mert a vak szó benne nagyon vegyes. Nem csak rím teszi verset igazi verssé, Ez csak egy irányba igaz, ha így hiszé… Sorok, a ritmus felépítése emeli vers hangulatát, A rím még szorosabbra fogja, sorok testvéri kapcsolatát. A jó vers, igyekszik megfelelni a ritmus és rím követelményeinek, És joga van rossz versek közé sorolni, mik pongyola kifejezésűek. A rím, az utolsó két szótag összehangzását követeli, De a dilettáns próbálkozó, ezt, lehet, hogy rosszul műveli. Aki költő, tökéletesen alkot, az már maga művészi. A sor végén, kényes, fölöttébb érzékeny a szótagrím és Emiatt magas értékű a művészi megjelenítés. A sor végén tiszta rím, sorvég össze-csengősség, A két szótagban van tartalmi különbözőség, Mondattanilag, amit ez ad, más lehetőség. Ha két ugyan olyan ragozású szóvég csendül össze, ez ragrím, Ebbe a csoportba tartozik, a hasonló képző végű szórím… Két, jó összecsengés keltette hatás, a művészi, a tiszta rím. A tiszta rím sajnálatos ritkasága miatt használják, mint művészi eszközt, az asszonáncot. Ez ellentétes megfelelője a törekvésnek, használni a ragrímet, az azonosságot… Vagyis az a főszabály, használni kell tudni az egybehangzáshoz, rokonejtésű mássalhangzót. Más esetekben, ha a rokonhangzók helye megcserélődik, Az asszonanciával, elfogadható rímhatás keltődik… Vannak, szabadabban alkalmazott asszonáncok, Bennük az összecsengő hangok, bíz' nem rokonok. Jó, ha az utunkba kerülő verseket, külsőséges vizsgálat alá vetjük, Ezek mindegyikét megnézve, értékelve, először a rímeket figyeljük… Hamarosan rímtudósok leszünk, ha e kényes munkát becsülettel végezzük. A vers elemek vezetnek az érték megállapítására, A vers ruházata az élmény formáját, elsőnek mutatja… A költemény lelke már megmutatkozik a külső házába. Tanulságos írást publikálj, hogy lenyűgözd az olvasót, Mert írni csak szépen szabad, ahogy elé tárod a valót… Fontos, hogy együtt örüljünk, add át, mi… megfogalmazódott. Ha szabályok nélkül írsz, akkor te lealacsonyítod az olvasót, Ezért kritikán alul ne írj és nehogy rosszat, lealacsonyítót. Olyat és úgy írj, amivel fel és magad mellé emeled olvasót… Az élményhez, melyhez... mi ritmus, a legszebben illő, A belső lüktetést legtisztább rímmel kifejező, Művészi forma megalkotója maga a költő. Vecsés, 2015. november 21. – Kustra Ferenc – amikor az emberek még beszélgettek egymással… [R. GOURMONT „Tanulmányok” c. műve alapján. Világirodalom kiadása: 1931.] | |||||
| |||||