|
|
|
|---|---|
 |
|
| Szél | |||||
| Szürke az ég, fáradt vándor a szél,
Messzi tájakról mesél és regél. Hoz magával szagokat, illatokat, Meg talán szálló papírt és porokat. Vágtatott erdőn, mezőn és hegyen, Keresztülsüvített a völgyeken. Bebujt az állatok bundájába És behatolt a szalmakazalba. Mesélhetne emberekről, tájakról, Erdők fáiról és nagyvárosokról, De mi nem nagyon értjük azt, mit nyüszít, Így dolgavégezetlenül elsüvít. Vecsés, 1998. december 29. – Kustra Ferenc József | |||||
| |||||