|
|
|
|---|---|
 |
|
| Elbújnak a hangok | |||||
| Elbújnak a hangok, eláll a szél,
A sötét… csendben, magának zenél. A csend terjed, a nagy, végtelen uralmában, A maradék zajok… rettegett osonásban... Körülnézek a sötétben, megyek, lepihenek reggelig, A csend nyugalma áradóan belém hatol… a lelkemig. Sötétben, a süket csendben, a takaró alatt nem félek, Akkor lehet, megváltozom, éjszakai életet élek. Majd az is lehet, hogy álmodok, De egy biztos: nagyon horkolok. Reggel jön a nagy zaj, vakító világosság… Remélem, horkolástól nem lesz másnaposság. Vecsés, 2015. február 18. - Kustra Ferenc József | |||||
| |||||