|
|
|
|---|---|
 |
|
| Mohácsnál? | |||||
| Jött a török, csak zúdult… áradat,
Fehér habra hajszolták lovakat. Szpáhik, akindzsik, a janicsárok, Kezükben pajzsok meg jatagánok. Országot foglalni mi hagyhatjuk? Sereggel hadba szállt: király urunk. Lovakat nyergelték és itatták, Egész nemességet hadba hívták. A véres kard eredménye meg lett… Mohácsnál véres, vesztett csata lett. Széthúzott magyarság… nem ment oda, Sereg másik része, már sehova… Tizennégyben a főurak összefogtak, ez örömteli tény Lenne... de azért, hogy Dózsát leverjék, mi volt nekik kelevény. Elit széthúzása megmaradt, ezen Dózsa sem változtatott, Magyarság tele van, olyan tényekkel, mi minket lejáratott. Főurak, az elit acsarkodott, Hatalomért meg csak viaskodott. Egy része tűrte, többi ölését, Nem akarta barát ölelését. Odaveszett jó királyunk, meghalt! Ország ezek után szinte meghalt… Patakba fulladt, mondták királyra, Ám orvul meggyilkolták csatában?! Elit csak dőzsölt, ország szétesett, Senki nem figyelte magyar szívet. Úr, ránk is mérte a büntetését! In tolerálta uraink kedvét. Ország tönkrement, úgy van az óta? Ország sors tán’ változott… mióta? Vesztes ország lettünk, főurak tették, Magyar identitást rég elvesztették. Ötszáz éve honunkat elvesztettük, Akkor főuraink alá rendeltük. Nem török a hibás, élet ilyen, Tudni kéne, a rossz sorsunk ilyen?! Itt a mi dolgaink, tán’ sohse mentek úgy, ahogy kellett volna, Itt mindenki többség akadályozásával volt elfoglalva?! Elvesztett csatákból, van történelmünkben jó bőven. Mi csak ezekre emlékszünk, ebben élünk? Veszően? Ma már nem lehet felmutatni, mint akkor rég' a véres kardot! Átalakult a világ, szemből, csak az arcodba kaphatsz karcot… Ebben a szép új világban azzal törődj, hogy megments sok arcot! (Intelem, középkori szóhasználatban…) Nagy bévőn mostanság elregéltem néktök, ezen krónikában, Szórjátok, mint magot, hírt, ha Ti nem valák restök meghallásban. Tisztes, nemes embereknél és a köznép tudomást tudjanak, Sarjaddzon a nagy hír, mint a vetés, hogy ne higgyék, nem tudtanak… A háznépnek dobold, legott hírdösd ki! A famíliának, rögvest kürtöld ki! Vecsés, 2013. december 30. – Kustra Ferenc József – íródott a történelmi múltunkról: rövid kitekintésben… | |||||
| |||||