|
|
|
|---|---|
 |
|
| Erdei agyongyötrőt padhoz | |||||
| (anaforás, 3 soros-zárttükrös)
Emlékszel, megint sétáltunk egyet az erdei agyongyötrőt padhoz, Én ráültem, Te meg az ölembe, ne legyen közöd a szálka karchoz… Emlékszel, megint sétáltunk egyet az erdei agyongyötrőt padhoz. * (3 soros-zárttükrös) Megcsókoltuk egymást, aztán hosszan dajkáltalak, Cirógattuk egymást, én meg nagyon megvágylatak… Megcsókoltuk egymást, aztán hosszan dajkáltalak. * (Leonidus) Még nem bolondultam észben velem, tudom, nem is történt meg... képzelegtem, Nem is voltál biz' ott velem, de egyedül… voltam és hiányoztál nekem. Most azért elmesélem, hogy miket láttam, érdekelhet a dologi véleményem Ha olvasol és átérzed, lehetne, hogy talán felélénkül igazi érzeted. Istenkém, micsoda párom lehettél volna, ha nem a hülyécske sors fintora… Vagy másként rendezi dolgokat, és nem érzéseink szerint intézi dolgokat. De rejtélyes okból érvényesült… akarata csak ezértis megérvényesült. Lehet, hogy sors is könyvből olvassa… mi legyen, nem is tudja, csak úgy kiolvassa… * (3 soros-zárttükrös) Szóval szépidő volt, bár langy szellő szolgáltatott kisebb hűst, Nem fáztunk, ölemben sem fáztál… nem terítettünk le kis plüsst. Szóval szépidő volt, bár langy szellő szolgáltatott kisebb hűst. * (Leoninusban írt 3 soros-zárttükrös) Egyszercske egy szélroham feltámada, gondoltuk vihar jő, megtámada, Nosza föl a kabátot, rongya… jobb, ha indulunk, nem kell a vihar morca… Egyszercske egy szélroham feltámada, gondoltuk vihar jő, megtámada. * (Belső rímes, önrímes, 3 soros-zárttükrös, leonidusban írva) Hazáig boldog terhem cipeltem, komótosan mentem, így is hazaértem, Közben húztam mélázva terhem, végül, ha sírva is, de csak hazaértem… Hazáig boldog terhem cipeltem, komótosan mentem, így is hazaértem. * (Senrjon csokor, anaforás, fél-haiku lánc-szerűen írva) Az estélileg megjött Magányom ismét megríkatott. Hol vagy? Nem velem… * Az estélileg magány Úgy, vehemensen erőszakos. Hol vagy? Nem velem… * Az estélileg senki Sincs velem, lélekőrlő nekem. Hol vagy? Nem velem… * Az estélileg bájos Lét, magánynak, nincsen kiróva. Hol vagy? Nem velem… * Az estélileg újra Előjött kispad ügyet… élem. Hol vagy? Nem velem… * Az estélileg alvás Zokogással kezdődik… ez van. Hol vagy? Nem velem… Vecsés, 2021. december 9. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában. | |||||
| |||||