|
|
|
|---|---|
 |
|
| A világ… | |||||
| A világ, az élet pocsolya, dohos szagot áraszt,
Ha beleesel, mint veszett, maró lúg, jól szétmállaszt… Világ felett, fülledten izzadó levegő, hebegve lebeg, Ebben a környezetben mi kis életünk, szenderegve hebeg… Fent a felhők felett, tán’ minden olyan más, Ottan fent, erre tán’ nincsen is hasonmás… Erre inspirál hőn, a vágyunk tüze, De nincs már erre is csak vágyunk füstje… Pedig vannak, ki a pocsolyát szemből, hírből sem ismerik, És nekik jó, mert életet, mint érett dinnyét, csak lékelik… Ragacsos, édes leve is csak folyik le a nyakukon, A jóléttől a nadrágot, jó kihízzák a hasukon… * Pocsolyavilág, Az élet kalitkája. Erős, dohos szag. * Befülledt-világ, Környezetében élünk. Hebegve lebeg. * A felhők fölött, Jó lenne, ottan, oly’ más! Vágytűz loboghat. * Pocsolyán kívül Is van világ! Lékelik! Leve oly’ édes… * Az édes dinnye, Édes lét, de nem nekünk. Jólét, hízás, nincs… Vecsés, 2015. május 2. – Kustra Ferenc József – íródott: Versben és senrjúban… | |||||
| |||||