|
|
|
|---|---|
 |
|
| Holdnézőben… | |||||
| (3 soros-zárttükrös)
Van, hogy ülők a tanya melletti padon Holdnézőben vagyok, vaksötétben, vakon! Van, hogy ülők a tanya melletti padon * (senrjú) Jaj! Eszelősen Bámulok a sötétbe. Ugatással jó? * Időmet ezzel töltöm, nyáréji estéken, Nézem, hogy mit látok a mély-sötét kék égen. Időmet ezzel töltöm, nyáréji estéken. * Ha nincsen másom, Csak sötétség bámulás? Csukott szemmel jó? * Ott ülve, a sötét csend átölel sőt, körülvesz. Vetekszik a magányommal, engem bajból elvesz? Így este, ha ülök, és a Holdat nézem, Messzi kutyaugatás is szól! Az nékem? * Ez álomszerű, És kitöltetlen magány. Én… Holdnézőben. * Időm, nem is kitöltetlen, minden percében még élek, Ránézésre kintről úgy tűnik, elfogyástól nem félek. Időm, nem is kitöltetlen, minden percében még élek, * Mi az igazság? A tötyörgő bambulás? Tán’ van igazság? * Kiabálnék én, Megvédeném magamat. Ez, úgysem használ… * Csak ülve nézni A Holdat, felhőben is? Vékony, vagy vastag? * Milyen út az a Holdnézéske a padról? Sötétbe, vakon! Vecsés, 2018. március 17. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában. | |||||
| |||||