|
|
|
|---|---|
 |
|
| Ceruzacsonkom 1. | |||||
| A poéta munkaeszköze…
(Bokorrímes csokorban) Gondom, hogy kinek írhatnék, közben meg pengetül a lélekhúrom, Miközben kimegyek, a konyhába lantomat magam után húzom… Leülök, és csak magamnak játszom el az örömöm és bánatom. Síró lélekkel előveszem ceruzacsonkom, Ránézek és látom, nekem bizony ez a valóm… De, megvannak a szavak! Összeállt a mondandóm. Nagy szeretettel szemlélem régi társamat, a ceruzacsonkom, Pici lett már, éppen alig bírom megfogni, pedig nincs nagy markom… Ő a társam, ő önti rímekbe és versbe a mondanivalóm. Olvasónk majd, bízzunk, hogy élvezetében a dallamon szánkázik, Olvasás közben meg a lelke is él, meg talán ki is csírázik… Ha ő is poéta, akkor eszébe juthatna, hogy nem káprázik. (Anaforás, belső rímes) A költő hallgat, és menetrendszerűen ír, A költő hallgat, és ha baj van, akkor sem sír… A költő hallgat, ír, mert ő nem egy hős-mártír. (Anaforás, belső rímes) Ahogy esteledik, meg is gyújtom, égjen a pici gyertyacsonkom, Ahogy esteledik, megy tovább a világ, mert ég a gyertyacsonkom… Ahogy esteledik, megyek aludni, leégett a gyertyacsonkom. Vecsés, 2015. december 5. - Kustra Ferenc József | |||||
| |||||