|
|
|
|---|---|
 |
|
| Holnap talán elküldöm | |||||
| Holnap elküldöm, vagy holnap belehalok.
Együgy?, éhes, kis, pesti leány, De els? és legszebb, mid?n kigyúl Lelkemnek asszony-olajos mécsese És egyszerre ?zöm és hivom: Coki, gyere, te szent, te imádságos, Senki és semmi, Budapest leánya, Te, árvetette és partonmaradt, Különös lénye az Ördögnek, Ki miatt néha-néha újból Már zsoltárosan megint Istent hiszek. Csak a tied még az a napom is, Amit hetyke, kis tested megtagad S elbúsulok én szörnyü sorsomon: Hát annyi asszony-lutri után Ez lett az én f?nyereményem? Kell és nem kell, de poklosan tudom, Hogy van s gyönyörködik kinomban, Mint szivárvány a jégverés után. Hasonlítom a többiekhez És szánva-szánom vén-magamat, Ki sorsát érte, de ilyen sorsot. Minden n?t benne szeretgetek S egy kicsi-kicsi n?i érdem Sincs talán benne, avagy benne van Minden n? az életben és világban: Együgy?, éhes, kis, pesti leány. Holnap elküldöm, vagy belehalok. | |||||
| |||||