|
|
|
|---|---|
 |
|
| Múlt idő árnyékában… | |||||
| (senrjú duó)
Időrabló múlt Szégyentelen és gonosz. Szépet is beszív… A múltam, folyton Belém köt, mint agresszor! Homokóra áll! * (sedoka duó csokor) Idővesztő múlt, Csak rossz hatásaival, Öl a haragjaival. Idővesztő múlt, Hibáimmal belém köt, Bántalmaz minden mögött. * (Bokorrímes duó) A múltad, a saját világod teteje, ott sírsz vagy nevetsz, Lehet ezt egyszerre, majd a ma mámorában ön -feledsz… Görcsök, és a kínok kínja, azonos platformon vannak, Meleg, jégeső, sár, szélvihar, mind csak betakarnak… * Saját múltamon, Sírhatnák csak örökké, Változhatnak méreggé... Saját múltamon, Szórakozás végtelen, Csak a mosolyom minden. * Hallódó sóhajok közt, múlt időben kutatva-keresni, Merj csak néha megállni, és ottan kicsit pihenni A ridegen modern divatot nem kell folyton követni, A régi, bevált, emberi dolgokat felrúgni, elfeledni… * Hiba teli múlt, Mernék csendet kívánni, Mindennel boldogulni. Hiba teli múlt, Divatosan hallgatni, Ember tudjon szenvedni. * (3 soros-zárttükrös) Addig élvezzük a jelent, amig nem rugaszkodik neki és elszalad, Mi pár perce még az élt jelen volt, olybá tűnik most épp beleragad… Addig élvezzük a jelent, amig nem rugaszkodik neki és elszalad. * Múltban hagyott múlt, Örömömet fizettem, A jelenért jeleztem. Múltban hagyott múlt, Csak nyugalmat akartam, Másba bele fáradtam. * (Senrjú csokor) Múlttal, békében Kell élni a jelenben. Beletörődés. Tétován élek, Jövőt várva remegek. Tétován lépek. Múlt már hasztalan, Életakol romba dől… Jövő, milyen lesz! Vágyam lekötöz, Múltam még folyvást üldöz! Múlt már nem előz! * Békével élni, Egészen a jelennel, Jövő felé menetel. Békével élni, Felejteni a múltat, Maradjon az akarat. * (3 soros-zárttükrös) Múlttól várjuk, amikor velünk elszalad, Lesz ilyen, ha jobb dolga nem akad… Múlttól várjuk, amikor velünk elszalad. Az elvárásom, Ha már velünk haladna, Messzire is mozogna. Az elvárásom, Jobb dolga is lehetne, Jó messze is mehetne. Vecsés, 2019. július 3. – Arad, 2023. június 18. - Kustra Ferenc József – íródott alloiostrofikus versformában. A sedokák: szerző-, és poétatársam Ghica Izabella Iasmina munkája! | |||||
| |||||