|
|
|
|---|---|
 |
|
| A csendem uszító beszédet mond? | |||||
| Vízió, mert fölütötte a fejét az új, háborús világhelyzet…
Vízionálom, ezerkétszázban utcákon hordák vonultak, de őseim sem látták… Viziómban, én is emlékszek valamire, az ellenünk fönnálló gyűlöletre… Víziómban, a szétzúzott portálokból nem is maradt semmi, régészeknek is kicsi! Hah! Éjemnek közepén mi bántja az eszemet és vajh’ mi bántja szívemet? Hah! Nem is gondoltam semmire, csak visszafelé kilencszáz évire… Az égett, mocskos, üvegtörmelék, még szegély lovakat is tönkretették. Kilesek a redőny résén, ma nincs ló, de van veszett ember, modern és ennek nem való! Kilesek, más az öltözet, a módi, telefon cseng, van ki esend, hevenyül könyörög. Kilesek, látom fiuk-lányok után vannak, felújított portálokról mit sem tudnak… A csendem közben nekem a zavaró tényezőm, csak beszél hozzám és nem előkelőm… Ő mondja, én is értem, hogy a csendem a háború pártfogója, de bíz’ ezt nem értem… Juj, de ki akkor az élezetlen élet pártfogója, mert jobb volt ősök háborúja! Hallottam TV- ben, hogy az atomot már hegyezik, a nagymenők magukat agyon-keresik… A csendem is mondana erre beszédet, hallhatóságnak hívnám a szomszéd népet! Mára világ sorsa merő kárhozat, de legyőzni úgysem tudják oroszokat! A művelt nyugat, mondják a TV -ben, győz a háborúban… emberiség ott vész vágóhídban! A csendem ezt nem akarja, sutyorog nekem, békekötésnek nem lenne már hamarja? Egy pár az utcán nevet, visongat… lány meg követ rúgott s már ettől is sírogat… Lehet, hogy a lány meg én, előre atom-kóborolók vagyunk? Ebben vajh’ mi lesz harcunk? Túlélés kihullott a kopasz hajunkkal. Biztos, hogy megússzuk, pár nagyobb monoklival? Csendem beszédet tart, víziómban nem én vagyok hibás… de ha csak ketten voltunk és más? Vecsés, 2022. november 22. - Kustra Ferenc József - íródott a világ, az emberiség -élő háborús- jelen történelmi helyzetéről. | |||||
| |||||