|
|
|
|---|---|
 |
|
| Ballada | |||||
| Öreg testben öreg lélek,
Elmeséli mostan néked. Hogy kergette szíve vágyát, Hallgasd meg hát balladáját. Ifjú délceg gondolt egyet, Nem telhetnek így a percek, Órák, hónapok s évek, Hogy e balga fukar népek, Nem lelik mi szívet éltet. Szép szavakat nem hallott már rég, Bókra s udvarlásra nincs is már igény. Bántotta lelkét e puszta tény, Hogy az emberb?l kihal a szenvedély. A csók mi régen szerelem pecsétje volt, Ma játék s tisztasága zord. Boldogságot tárgy okoz csak, Mily nagyobbat a gazdagabb okozhat. De álj! Hol marad a tiszta lélek! Példát adok majd ti néktek! Nem kell ide pénz se gyémánt, Hogy a lelked szépen széttárd! Elkezdte hát hosszú útját, Szétszórta a bókok bókját. Öntözte az élet fáját, Szerelemnek violáját. Tette ? ezt nagyon bátran, S hogy ember jobbá váljon. Teltek múltak hosszú évek, Egyre n?ttek a remények. Példa ím volt: hajolt bókolt, minden hölgynek kezet csókolt. Tépett szívet összezavarta, Szava a lelket simogatta. De volt ? neki titkon vágya, Meglegyen az ? mátkája. Kereste is szüntelen, Járt poklon s egen. Korszak ellen fogott kardot, H?sként vívott lélekharcot. Ámbránd lelke nem sejthette, Hogy saját maga lesz a veszte. Volt közel s távol, határon innen és túl, E történetre mégis, bús végzet borul. Kinyílt a szem, hogy e rút században, Mit ér a szív, ha páratlan. De a vagyon többet ér másnak, Minden vágyat el is áshat. Mivel neki kincse nincsen, vesztes lett az életringben. Nem akadt e földön kinek szíve kell, Így a halál magányosan ragadta el. Szíve megszakadt...... S a tanulság mi néktek megmaradt, Egy fecske........... nem csinál nyarat! | |||||
| |||||