|
|
|
|---|---|
 |
|
| Kedves-sem | |||||
|
Miért nem jössz már, mit?l félsz? Mi kell még? Mire vársz oly rég? Miért nem kell a segítség? Fogd meg a kezem, mit adjak még a szívedért? Mit tehetnék még, hisz már, rég mindenem a tiéd. Miért nem látod ezt? Miért nem nyitod ki a szemed? Vedd már észre, csak te kellesz! Els? voltam az életedben, Most meg beállítottál a sorba, hogy én is csak reménykedjek. Miért teszed ezt velem? Miért vagyok csak egy játékszered? Látom csak a bosszú vezérel ismét tégedet Ki az ki elvesz t?lem, ki az ki miatt elfordítod a fejed? Adtam mindent, amit csak tudok, Te meg csak a hátadat mutogatod. Oly sok a kérdés, hát miért nem válaszolsz? Ha nem kellek már, ne ránts vissza folyton. Engedj, értem ne lángolj, Mert ennél még a pokol tüze is kevésbé fájó. Hibás vagyok belátom, de hidd el nekem kedvesem, Csak a boldogságodat kerestem. Keresem most is, de ki az aki neked nálam többet ad? Mutasd meg és fejemet hajtom el?tte majd. Megköszönöm neki, mert megérdemled a legtöbbet, Csak kérlek, ne sírva kelljen elmennem. Melletted minden sokkal könnyebb, Miattad még a reggeleim is sokkal szebbek. Érted értelmet nyert, hogy felkeljek reggel, Hát miért hagysz most cserben? Ha szerinted én ezt érdemlem akkor súgd a fülembe, Neked még ezt is elhiszem. Mondj már valamit, mert megöl a sötétség csendje. Ha nem vagyok elég, Akkor lökj el, ne légy velem ennyire kemény. Ennyi elég. Ne kínozz tovább, Mert lassan a várakozási id? lejár. Olyan lassan bújtál belém, mint az els? hópehely egy téli estén, De olyan gyorsan elmész, mint a zivatar nyár közepén. Ne menj még el! Ne hagyj magamra! Vigyél magaddal! Csak te vagy aki szívemben van. Sebet ejtesz lelkemen, Bele vésed nevedet. Mondd, hát mit akarsz? Vége van ma, holnap,tán jöv?re, mondd, meddig tart? Meddig ejtesz fogva reménytelen várakozással? Van még veled dolgom valami ezt ordítja belülr?l, De a távolság közöttünk csak egyre n?. Látom a szépet, A jót, mi volt, mi lehetne, Látom benned azt is amit te csak keresel, Hát vedd észre! Be kell látnod neked is, hogy ez így nem mehet, Csak mond már végre ki, hogy Menj el és vissza ne gyere! Ne kínozz tovább azzal, hogy tartalékba elteszel. Várok rád még, nem tudom meddig, de leszek. Itt vagyok, akarlak, De látom téged ez nem izgat, Akkor hazugság minden mi kett?nk közt elillant. Hazugság minden, mit elképzeltem, Hazug az összes szó és hazug az összes perc. De legyen hát hazugság, gyötörjön fájdalom, Csak akkor még utoljára adj egy hazug pillanatot. Csak egyet és vége, többet nem látsz, De a sok szép emlék akkor is örökre velünk száll. Ég? szívem még mindig vár, Fájó lelkem csak téged lát. Eszem azt súgja: maradj még, A szívem is azt mondja, hogy engem kérsz. | |||||
| |||||