|
|
|
|---|---|
 |
|
| Elszáll a nyár | |||||
| Elszáll az éj, mint vándor madár,
J? a hajnal, s vele a boldogság. Kelteget fel a napsugár Maradjon így, legyen mindig nyár. Delet kopogtat az ablakon át, S bevilágítja az egész szobát. Végig néz fáradt arcomon, Felnevet, s szívembe mosolyt lop. Simítja lágyan két karom, Nyugalmatlanság már nem ostoroz. Kett?t arrébb lép, táncba hív, Közben sokszor szemembe tekint. Szememen keresztül lelkembe néz, Felkapcsolja legbelül a reményt. Békésség száll a házra miatta, Süss, melegíts még napocska. Múlik az id?, fénye máshová halad, Ereje gyengül, ölébe nem kap. J? az éj, s levél hullik már Elszáll a nyár, s vele a boldogság. | |||||
| |||||