|
|
---|---|
Kiolvadva | |||||
Kiolvadunk egymásból, ahogy
jégkocka a száj-melegben, szíved illata még hozzád vonz, mosoly-képed is meg-meglebben... de nyugszik a pulzus, és tompul szívem moraja, hamu lesz a t?z, de emlék pora lágyan hozzád ?z. Tántorgok mindig rád-éhesen, vérem hajt és innék bel?led vadul, mint eltévedt vándor vágyón, de szótlanul... már tudom, e kút engem nem csillapít, csak itat, s ha vödrét fel nem húzom többé... tán majd új utat mutat... | |||||
| |||||