|
|
|
|---|---|
 |
|
| A kiürített ágyasház | |||||
| Nyomorodást küldött rám az Id?
S mit összehordtam testben avagy lázban, Kiürítem víg ágyasházam: Széledjetek szét, Drágaságaim. Nyoszolyátok érintetlen marad, Őrizze nyomát finom testeteknek, Hó-ágyatokon Szerelemnek S Dölyfnek láng-pallosu angyala áll. Óh, jaj, a ti ki?z? uratok Most a tiétek, igazán tiétek, Szépek vagytok, a túlig szépek S már nem érdemlem a csókotokat. Merre széleszt a Sors benneteket, Kiknek odadtam magam darabokban S más karokban vajon föllobban Egy?tökben vérem, a cifra vér? Vajjon kitör-e majd bel?letek, Kik szépek vagytok, a túlig szépek, A legszentebb, legúribb vétek: A vissza-vissza-vágyakozás? Az Éjbe nézek bús-utánatok S már látom a mécseket vágyva gyulni S benneteket új ágyra hullni S kínjaim közt, íme, megáldalak: Vigyétek ágyasházam illatát, Szent muzsikáját bolond lihegésnek S ágyán majd a külömb legénynek Sírjatok értem egy pillanatot. | |||||
| |||||