|
|
|
|---|---|
 |
|
| Sírok | |||||
| N? vagyok, nem lehetek más.
Néha átok, néha áldás. Tele hittel, bizalommal Ölellek vékonyka karommal. Testem vágyával hevével, Féltetek szívem melegével. Részem a nevetés és a sírás, De nem fojtom el, az nekem kínzás. Bánatomban, örömömben? Csillogó könnyek gy?lnek a szememben. N? vagyok, nem lehetek más. Néha átok, néha áldás. Érzelmes vagyok, naiv kis ösztönlény. De úgy látom ma ez már nem igazán erény. "Kemény az élet, legyél te is kemény!" S egy nap kiborul az éjjeli edény. Szeretném akkor, hogy mellettem legyél, Er?s karoddal öledbe vegyél. csak öt percre, hogy kisírjam bánatom, Ne mérgezze szívem ostoba fájdalom. N? vagyok, nem lehetek más. Néha átok, néha áldás. Itt fekszel mellettem, Mégis távol t?lem... Mondhatom mi bánt? Mondjad, fel?lem... Feldühít téged, vagy csak kinevetsz! Mondd meg, de ?szintén Most is szeretsz? Azt akarod kemény legyek? Hát lángoljatok rétek, hegyek! Égjen minden, pusztuljon! A folyó is visszafelé folyjon! Ne sírjak többé? ezt akarod? Rendben, de az nem én vagyok. Üres szívvel mindent hagyok.... Nyelem a könnyeket, elfojtom. Még egy kicsit talán bírom. De érzelmek nélkül élni nem tudok Mert ízig-vérig N? vagyok. | |||||
| |||||