|
|
|
|---|---|
 |
|
| A magunk szerelme | |||||
| Ereklyékért kutatgatok,
Boldog Isten, boldog Isten, Ha volna még. S megcsókolok egy arcképet, Régi képet, Gyötört szín? bánatosat, A magamét. Minden, minden hogy elmarad S hogy elhagyunk mindent, mindent El?bb-utóbb. Hogy kinálnók az ajkunkat, Jó ajkunkat S mást, mint magunk, nem érdemel A búcsu-csók. Oh, ezerszer is csókolom Az egyetlent, az egyetlent, Ki megmaradt, Aki jó volt minden helyett, Mások helyett, A derekat roncsokban is, H? magamat. Áldott világ a zátonyon, Boldog Isten, boldog Isten, Ki engeded, Hogy süttessük rá magunkra, Vén magunkra, Ifjitó és istenít? Szerelmedet. | |||||
| |||||