|
|
|
|---|---|
 |
|
| Talán emlékszem | |||||
|
..talán nem, ezt te többé Nem tudod meg soha. Hullik a lombok aranya, Várunk valamit és hálás Minden porcikánk egy Kevés melegért még... Nos - ennyire hálás lettem Volna, ha melegedbe kicsit Beengedsz ? azokban az ?si Id?kben, mikor még reménnyel Kelt fel minden napom, hogy Melegedet végre megkapom. Már nem kérem és tudom, nem Én vagyok a nagyobb vesztes - bár Méricskélni oly szegényes lenne? Az ember önnön melegét a másiktól Megtagadni - nagyon balga, igen Értelmetlen lenne - mégis de sokan Megteszik, így tetted te is, aztán Veszteséged - gondoltad te - az én Fejemre hullt vissza... Volt a fejemen dicsfény, szeretet és Volt kemény töviskoszorú, meg bánat. Volt minden, kerek életet éltem, egy Nem volt - utánad soha nem hajtott A bánat, elmúltál, jobban, mint kedves Halottak, kikre oly szeretettel emlékezünk. A semmi iszonyú - és ennél többet t?lem, Esküszöm, nem lehet kicsikarni, de az évek Tisztelete érintetlen bennem, mint egy Virágokkal megrakott koporsó, légy új Életedben elégedettebb- és most már Ne feledd - tudod - a meleget... | |||||
| |||||