|
|
|
|---|---|
 |
|
| Mi az? | |||||
| Egyikünk se sejti, meddig árassza ránk sokiz? illatát az
élet és milyen hosszú az út, amit magunknak kell kitapossunk. Kérlek, gondolj arra, nem tudhatod meddig ölelhetsz, szerethetsz lustán vagy minden ?r?lt hévvel. Gondold meg hát, mi számít, mi emel fel, mi csillan fel melletted olyan édes fénnyel? Mi az, ami észveszejt?en káprázatos és nemcsak múló szeszély? Ami vállal ezer megprobáltatást és milló veszélyt érted! Én tudom jól mi az, kusza hálójából, keresem de nem találom a kiutam és most is, érzem! Tudom hogy mi az...? Az irántad érzett szerelmem, a kavicsdobáló kisgyermek, ki megtöri a tó sima tükrét. Belém véste, mint egy fába minden álmodat, olykor áldásával simogat, de néha fájóan belém vájja tövisét... | |||||
| |||||