|
|
|
|---|---|
 |
|
| Most múlik | |||||
| Most múlik, most szótalan
fájdalmas csendben, most pontosan Elmuló, haldokló szavak még belém hasítanak. Engedem, had áradjon szét mérge szilánkos lelkemen Had ölje meg minden apró, könny? reményemet Had öltözze fel a feledés köntösét, Had hordja szét a szél, minden szúró porszemét. Most múlik, s Te engeded hogy szenvedjek, még kicsit tomboljon pusztítson, még érezzem, Mert most múlik...most...ebben a pillanatban. | |||||
| |||||