|
|
|
|---|---|
 |
|
| A holnaputáni asszonykák | |||||
| Déli órák, kacagó terek,
Vidám utcák, Ti tudjátok, hogy szinte meghalok Azokért néha, Kikre bátran nézni se merek. Vén voltommal, jaj, mit áhitok? Kezd?d? n?k, Álmomban is tapossák a szivem Piciny és pompás, Hosszuszárú topánkáitok. Bús okosság, adj nekem er?t Lemondásra, Hogy fordítsam el mindig arcomat Holnaputáni Édes, apró asszonykák el?tt. Süld? istenn?k, ím, elereszt Vágyó arcom Benneteket talán örökre már: Veronikákul Asszonyibb n?ket hív a kereszt. De még egyszer hadd nézzek halott, Szomjas vággyal Ellebeg?, drága, friss testetek Után és sírva, Kis kisasszonykák, utánatok | |||||
| |||||