|
|
|
|---|---|
 |
|
| Az unalom | |||||
| Egy barátomra vártam,
a parkban, egy padon. Nem jött. De lett egy társam: az unalom. Kiderült, neki is rossz magában. Gondolta, ha mellém leül, az id? gyorsabban repül. Persze, lehet, hogy csak kitaláltam, vagy ? talált ki engem. Ebben a bizonytalan világban semmi sem lehetetlen. Aztán a szavakat verssé f?ztem össze, s az unalom elt?nt. A versírás el?zte. | |||||
| |||||