|
|
|
|---|---|
 |
|
| Lelkemben-Lillának | |||||
| Feküdtünk az ágyban, szenvedéllyel szeretkeztünk.
Együtt, a félhomályban, ahogy még senki el?ttünk. Megcsókoltam a nyakát, melynek íze akár a méz. Megcsókoltam az állát, ? mélyen a szemembe néz. Metsz? kék tekintetével, úgy tekint felém. Hihetetlen szenvedéllyel, végre az enyém. Gyönyör? teste, egybeolvad az enyémmel. Örökkön-örökké, kéjes szenvedéllyel. Gömbölyded keblein, pihennek sz?ke fürtjei. Negédes ajkain, Bacchus sz?l?erdei. Vérvörös húsos ajkai, forrón izzanak a számon. Vele szeretkezni, maga a megvalósult álom. Hosszú feszes combjaival, köbeöleli a csíp?m. Gyengéd kecses kezeivel, megölel félt?n. Mélyen a szemebe néz, egyszer csak megremeg. Hirtelen felnyög, s érzem ELMEGY. Enyém lett hát végre, teljesült a sorsom. Minden áldozat megérte, ?t szeretni isteni irgalom. Megpihen rajtam, hosszú haja az arcomba ér. Kábult voltam, hirtelen minden véget ér. Nem akarok menni, mert ?vele csodálatos, De érdemes volt várni, mindez oly varázslatos. Itt kell hagynom számomra mindennek vége. Jön az alkony, szememen a Révész bére. | |||||
| |||||