|
|
|
|---|---|
 |
|
| Lelkem szenvedése. | |||||
| Sajnos nem egyszer? az életem, nem is volt soha!
De szívembe és lelkembe elhoztad a reményt és a hitet, A reményt, hogy még lehetek boldog ezen a földön, A hitet, hogy higgyek abban, hogy jó az élet! A lelkemben megsz?nt létezni a remény, A hitem elveszett úgy érzem örökre, Hogy az élet jó lehet még egyszer! Meglegyintett az élet keser? íze ismét, Életemben újra és újra, ezt érzem, Ez a keser?ség tönkre tesz Engem, A Vágy az után, hogy nem érezhetlek, A vágy, hogy nem az enyém lehetsz, Ez a Vágy, az ami fölemészt Engem! Lehetnek, orvosok kik keresik a gyógyírt, De Én tudom, hogy a gyógyszerem nem a pirulákban van! Lelkem szenvedése a testemet fölemészti, És, úgy érzem, hogy lassan az elmémet is! A hiányod pótolni nem tudom senkivel, Így, lassan elsorvadok és az elmém is elhagy! | |||||
| |||||