|
|
|
|---|---|
 |
|
| Őszben a sziget | |||||
| Fakó gyepét, kínlódó lombját,
Őszi virágát Láttam ma a szigetnek S fakó gyepét, kínlódó lombját, Őszi virágát Legény-volt ?szi szivemnek. Nem vádolok és nem irigylek. immár hat évvel, Hat ?sszel megcsatáztunk S mégiscsak volt egy kis tavasznyi, Kurta tavasznyi, Kerülget? boldogságunk. De, óh, mért nem kezdhetjük újra, Újra és mindig Regényét a szigetnek? Fakó gyepét, kínlódó lombját, Őszi virágát Szégyenlem a szivemnek. | |||||
| |||||