|
|
|
|---|---|
 |
|
| szerelmemnek | |||||
| Mondd a rabság szerelem? Szárnyakat adott mindig nekem. Szállok az angyalok kertjébe, ahol koszorút fonok bel?le Neked. Nincs id? és nem lesz tér, ha a szárnyam felveszem, mert a világ egyik végéb?l szállnak szerelemt?l túlf?tött vágyaim. Hozzád. | |||||
| |||||