|
|
|
|---|---|
 |
|
| Csókban él? csóktalanok | |||||
| Mindent akartunk s nem maradt
Faló csókjainkból egy falat, Vágy, emlék, bánat, cél, okság, Egy pillanatnyi jóllakottság. Vonaglottunk bízón, nagyon, H?s estén és hideg hajnalon. Pállott harctér szegény testünk S jaj, örömre hiába lestünk. Roskadjunk le a Sors el?tt Két gyáva, koldus csókmível?k. Mindegy, kik küldték, kik adták, Nem ért a csókunk egy fabatkát. Több voltunk, jaj, tán kevesebb, Mint a hajrás, kis szerelmesek. Túl vánkoson, leplen, ingen Sírva láttuk meg: ez se Minden. Be búsak vagyunk, be nagyok, Csókokban él? csóktalanok, A Végtelent hogy szeretjük: Sírunk, csókolunk s újra kezdjük. | |||||
| |||||