|
|
|
|---|---|
 |
|
| Ez minden mit érzek | |||||
| Ez minden mit érzek
Mikor t?lem elköszönsz Haza mész s vár a ?hitvesed? Bennem kétség szikrája sincs Ha azt mondod, csak engem szeretsz Férj- Feleség gyerekek Egy szép boldog család Ez csak illúzió, tényleg ez kell neked? A szívem megszakad, hogy tudom Én bel?led nem kapok mást Imádott szerelmed vagyok, és lelki társ És bár ember nem kívánhat többet Úgy érzem mégis sokszor Mi nekem jut bel?led kevés, Több, s?t minden mit szeretnék És oly sokszor megesik Vagy csak képzelem De lehet hogy nem Lehet hogy csak a féltés A féltékenység mi mondatja velem Mikor támadón esek neked Mikor tekinteted másra veted Magamban arra gondolok Abban semmi nincs Hisz azért van a két szép szemed De mégis néha szóvá teszem Mikor már a féltékenység Sötét felh?je borítja eszem Kétség mardossa fájó lelkemet A gondolat mi fejemben tanyáz Mi a baj, talán már nem szeret? Te azt mondod szeretsz S nem érdekel senki más Én rád nézek, s figyelem szemed Melyben látom a szenvedélyt S látom azt is, mit mondasz Nem lehet más csakis ?szinteség És tudom, hogy jó hapsinak tartasz De én mégis sokszor arra gondolok Nálam szebbet és jobbat is kaphatsz Ezért hogy Neked jobban tetszem Keményen edzem izmossá Csak téged szeret? testem S mindezt csak azért, csak miattad Hogy amikor bámul más fiatal férfi Azt gondolhasd magadban Az én Tamásomhoz képest ez semmi Nekem csak ? kell, s rajta kívül más senki Most mégis haragszol rám Pedig nincs rá semmi okod, Szomorú szívem, ha ezt nem tudod Egy b?nöm van, s most vezeklek Mit kimondtam valamikor egykoron Milyen átok ülhetett ajkaimon Mikor oly ostoba mondatot fecsegtek Egy ostoba ostoba mondatot Mindketten volt hogy kimondtunk Sok buta suta gondolatot Azokkal egymást megbántottuk Mit tettünk vagy kimondtunk De a múltban élni nem érdemes Szenteljük szerelmünk a mának S jöv?nk oly szép lehet Ha megbocsájtunk egymásnak A bizalom a hit és a szeretet Ez csak három szó, de súlyosak S remélem begyógyítja sebedet Melyet a sok félreértés okozott Mert bizalom nélkül nincsen szeretet Sem hogy higgy nekem kedvesem És ha nem hiszel nekem mégsem Az mi legjobban fáj a mindenségben Talán még mindig nem ismersz eléggé Vagy csak a féltékenység hajt örökké Ismerj meg kérlek, és lásd ami tény Ha mondom, hogy szeretlek ?szintén Minden gondolatom te vagy Az agyam oly sokszor ez miatt kihagy Amikor nem vagy mellettem S szép kacsód nem fogja két kezem Oly üres minden, a világom, a planétám Fájó szívem csak téged vár Kedves szépséges Zsuzsannám Ha tudnád mily szépnek látlak Naphosszat míg velem vagy, csodállak Nem tudok betelni a látványoddal És tudva azt hogy enyém egy ?rangyal Mert igen, enyém vagy kedvesem Tör?dj bele ez tény, elraboltad szívem S csak kétszer hiányzol naponta nekem Mikor lehunyom éjjel szemem És napközben mikor nem vagy velem Mindegy mit teszünk, hová megyünk Én bárhová követlek, tudod Büszkén vállalom, ez a szép n? az enyém Én pedig vagyok a te h?séges lovagod Biztos néha már kicsit unod Hogy követként folyton kísérlek De tudd hogy élvezem Minden percet mit veled tölthetek Olyan vagyok minden reggel Mikor ágyamból pihenten felkelek Mint karácsonykor egy izgatott kisgyerek Láthatlak megint újra, a testem bizsereg Benyitok a kilences szobába És keresem a rád utaló jeleket A táskád, a ruhád ott vannak-e S mikor láthatlak téged újra Döbbenek rá minden reggel Hogy napról napra jobban szeretlek Ha ezt az érzést a szívemben Egyáltalán fokozni még lehet És minden percben órában napban Csak azt várom mikor az ágyamban Egymásba olvadhat forró testünk És nézhetem közben gyönyör? arcodat S a mennyben egyesül lelkünk Ez egy tökéletes eszményi pillanat Mely örökkévalóságnak t?nik Az érzés mit együtt átélünk Az ?szinte imádat zuhataga A színtiszta felh?tlen szerelem maga | |||||
| |||||