|
|
|
|---|---|
 |
|
| A Kolosy téren | |||||
| Álltunk ott a megállóban
sárga rozsdás fény alatt, akartam én valóban, hogy a csókunk elmaradt meginni a vállaidról azt az ?szi lanyha estet, mit a kordválladra festett a fel-le öltöztet?, feslett gondolat, és csak húzott-vont magához a tested, míg a szemed lestem, azt a barna puha plédet, istenemre mondom, nem láttam még ilyen szépet, ahogy rám néztél, a pléddel ölel?n betakartál, akkor azt hiszem, akartál te is, nemcsak ott állni a buszra várni, hanem összefolyni, összezárni, de menjünk csak vissza a szemeidhez Drága, mert issza ?ket ám az én szemem olyan vágyó, olyan tiszta mi bel?lük sugárzik át a huncutságon, hogy órákig csak nézném, ahogy nézel velük - ki nincs velünk, az ellenünk! - ölelkezzünk gyerünk, gyerünk itt a felgyúlt platán alatt felgy?lt a sok gondolat, meg zsebre dugott érzést bújtató kérdés, hogy hogyan is állunk mi most voltaképpen, nahát! beszélget a vállunk, amíg a buszra várunk, mert a szánk a szóra ráunt úgy maradtak csonkán, ahogy megcsókoltál a sárga rozsdás fényben a Kolosy téren. | |||||
| |||||