|
|
|
|---|---|
 |
|
| Augusztus végén | |||||
| Augusztus végén
Kedd regelén Ágyam szélén Rád gondolok én Rád gondolok, Mert ki másra: Másnak nincs rám Ilyen hatása Mi történt a nyáron? Szánom-bánom De be kell látnom: Nincsen már párom Egyedül meg végünk, Nem vagyunk senkik Ha nem szeret viszont Kit szerettünk eddig Bár hogy is van ez Vajon ki tudhatja Mit gondol a lány Ha nem is azt mutatja Mert szemében a ridegség Szavaiban a közöny Heverek lába el?tt Mint húsdarab a kövön És ha valaki, akkor én éreztem Mert ezer sebb?l fájtam Amikor a régi-újat ma délután A Szuzukiban láttam Itt megértettem végre Nincs már helyem Nem kell a versem Nem kell a testem Itt véget ér költészetem Eldöntöttem másnap: Nem írok én már Nikinek És soha senki másnak. Talán még egy négysoros Ennyi még belefér: Köszönöm hogy szerethettelek És köszönöm, hogy szerettél. | |||||
| |||||