|
|
|
|---|---|
 |
|
| A csókok átka | |||||
| Valami szent, nagy éjszakán
Vad nászban megfogant az élet S azóta tart a nász örökké, Minden kis mozgás csókba téved. Csókok világa a világunk, Csókban fogan a gondolat, Kicsi kis agyvel?-csomócskák Cserélnek tüzes csókokat S a legforróbb csókból szület meg A legszebb, legnagyobb ige, Mely hódítóan csap belé A végtelenbe, semmibe. S a leglanyhább csókból fakadt ki A szürkeség, a régi mása: Nincs vad párzás, nincs tüzes csók ma S nincs a világnak messiása. Úgy van talán: szép a világ s jó, Mi vagyunk satnyák, betegek, Jégfagyos csókokban fogantunk S a fagy a lelkünk vette meg. Szent kéj a csók és szent az élet, A párzás végtelen sora S átok a csók, átok az élet, Ha nincs a csóknak mámora. Az elt?rt csókok tunya nászán, A langyos csókok éjjelén Az átok egyre n? fölöttünk S így lesz az élet lomha, vén S így leszünk mi, párzó királyok, Kopottak, búsak, betegek, Kiknek csókolni szomjas t?zzel Már nem szabad és nem lehet. Ha szomjas ajkak szomjas csókot Csak szomjas ajkra hintenek, Ma ez a föld üdvök Olimpja S nem laknak itt: csak istenek. | |||||
| |||||