|
|
|
|---|---|
 |
|
| Nélküled | |||||
| Itt vagyok, igen itt vagyok,
A szobában ülök és bámulok. Itt vagyok, igen itt vagyok, De nélküled mindig elnémulok. Leveg?ért kapkodok, nem érzem, hogy élek, Nélküled semmi vagyok, csak egy elvesz? lélek. Rád gondolok minden nap és minden árva éjjel, Odaadnék mindent, hogy megkapjalak Téged. S most, mikor lement a nap, ismét csak ülök, De magam el?tt látlak. Tündökl? szemedben látom a tengert, Melyet érzéseid hullámzása viharrá kevert. Tán ugyanúgy érzel? Lehet. Nem tudom. Mondtad ezerszer, de éreztetni nem tudod. Bizonytalanságban kóválygom már régen, Mégis várlak minden egyes éjen. Rólad álmodok és azt hiszem, hogy igaz, De mikor szemem kinyitom, már nem találok vigaszt. Egész nap csak teszek, hogy ne gondoljak Rád, De minden egyes könnycseppem utánad kiált? | |||||
| |||||