|
|
|
|---|---|
 |
|
| Múló pirkadat | |||||
| Egy világtalan sétál a téli világban,
s nézi, mit nem láthat, mert még hisz a csodákban. De már lehullt az utolsó levél a fáról, s ? már nem repes a kimondatlan szótól. Már nem ordít némán dadogva, már nem fordul a sötét sarokba. Ö már nem hisz a szerelem tüzében, mi sebet nem hagy, csak mélyen a lelkében. Már nem fél a megkínzott halott, de megbánta mégis, hogy t?zben, jeget vallott. Egy világtalan sétál csak a halott világban, s Látja, mit nem láthat, mégsem hisz a csodákban. | |||||
| |||||