|
|
|
|---|---|
 |
|
| Csendes, h?vök hajnal | |||||
| Csendes, h?vös hajnal.
A nap is még megpihen, mégis friss fény nyargal egy sebb?l gyógyult szíven. Egy van csak mi bántja, lelkem tanácstalan, hisz szerelemnek búzaszála gyakran kalásztalan. Vessek hát-e mégis búzát, ha az árpa magot hoz? Imádjam-e Fortunát, bár így h?tlen magamhoz? Égessek el magvakat, mit elmém megterem? Hintsek inkább álmokat nemes szívemen? Már hiába rágódsz bolond ember hidd el, szíved rejtekében már zsenge hajtás zöldell. S hogy érik-e majd nyárra? Tudja Aphrodité... Tán balga lelked vágya, de földed, szíved már az övé. | |||||
| |||||