|
|
|
|---|---|
 |
|
| Gesztenye | |||||
| Két gesztenye elbujdosott
Barna lomb mögé, Bújócskáznak nevetnek ott Rejtekem felé. Földön ülve mezítelen két szép kis bogár, mind a kett? engem figyel, kerget?zne már. Libben-lobban könny? fátyol, zúg a vízesés T?zzel, vérrel elvarázsol, Valós és mesés. Földre ránt az égi álom Mellé húz a vágy, B?re illat, elsimítom, lángol, hangja lágy. sóhajt, mikor szíve dobban, s egy a két világ, teste mámor, lelke roppan, körme belém vág! Fájdalom, most kéjes ária másodperces ár-apálya, reszket, robban ? s a párja, S zúg a bársony éj. | |||||
| |||||