|
|
|
|---|---|
 |
|
| Közel a távol | |||||
| Ismerem az arcod de mégsem látom,
érzéseid tükörképét a lelkembe zárom. Mérföldek nyomában követem életed s mégsem találok rád,elijeszt a félelem. A sötétség ura áll az utamba érinti reszketö testem, szárnyaló t?zmadár vágtat sebesen felém, szívem kitépi hogy szerelmed elfelejtsem. Vágtató t?zmadár nem tudod mit teszel, kitépett szívemmel halott leszel. A sötétség ura már nem áll az utamba szívem gyémánttá változott, a szerelmi zálog jelképére,légy hát átkozott! S mi lesz tovább velem? Lelkem a mennyekbe száll s majd ott örökre a tiédre rátalál. | |||||
| |||||